Kaposvári minierdő tapasztalatok 2022–2025

Kezdetek

A Miyawaki erdőkről Zsolnai Balázstól hallottam először.
Szerettem volna minden lehetőséget megragadni, hogy a városban zöldítést végezhessek, és ez egy nagyon jó tapasztalati lehetőségnek bizonyult.

Az első, tabáni minierdő után immár megvolt az első vidéki Miyawaki is, Baján, úgyhogy Görgei-Reiner Ritával is beszélgettem a tapasztalataikról, és Ő volt az, aki elküldte nekem azt az angol nyelvű könyvet, amiben a teljes leírás, lépésenként ott van a minierdővel kapcsolatban.

---

Mi az a Miyawaki minierdő

Nevét Akira Miyawaki japán botanikusról és növényökológusról kapta, aki rossz minőségű talajok regenerálására valamint őshonos növények visszatelepítésére, és nem utolsósorban a városi életminőség javítására alkalmazta ezt a technológiát.

Két nagyon fontos dolog van:
az egyik az, hogy a tájegységre jellemző őshonos növényekkel legyen beültetve,
valamint a sűrű, négyzetméterenként 3–5 növény beültetése.

A növényeknél egyébként nem a vásárlást javasolja, hanem a közeli erdőben tett séta alkalmával a gyűjtést, és a növények nevelgetését, majd ezeket 1–2 éves korukban, nagyjából 60–80 centisen beültetni.

A már említett angol nyelvű könyv nagyon részletes, és kissé talán túlbonyolított változata a minierdőnek, de mindenképpen érdemes elolvasni, megfontolni az ajánlott dolgokat, aztán megvalósítani belőle azt, amit lehet.
Szintén az angol nyelvű könyv nagyon fontos dolognak tartja, hogy gyerekekkel együtt legyenek a növények ültetve, valamint később a gondozásában is részt vegyenek.

Tehát:
hely kijelölése, talaj vizsgálata, növények beszerzése (valahogy), víz biztosítása, mulcsanyag biztosítása, ültetés megszervezése.

---

A talaj

Nem is tudom, Magyarországon készült-e minierdő talajcsere nélkül, pedig a könyv nem javasolja ezt egyértelműen, a talaj vizsgálatát mindenképpen, és annak megfelelően a talaj javítását.

---

A növények elhelyezése

Bár legtöbbször a véletlenszerűség van hangsúlyozva, szintén az angol nyelvű könyv „meghatározza” a lombkoronaszintek nagyjábóli arányát:

• Cserjeszint: 8–12%
• Kis fák: 25–30%
• Közepes fák: 40–50%
• Nagy fák: 15–20%

Sőt, egy képpel illusztrálja, hogyan is érdemes ezeket a növényeket elhelyezni.

Miyawaki erdő koncepció

---

Kaposvár: kezdetek, lehetőségek

A lelkesedés nagyon szép dolog, de önmagában sajnos kevés.
Ugyan meg is terveztem a növénybeültetést, egy részüket meg is rendeltem, pl. a toponári csemetekerttől, Hegyi Jánostól, aki volt olyan kedves, és ingyen felajánlott nagyon sok növényt…
csak a hely nem volt meg.

Ősszel szerettem volna telepíteni, a hely keresése miatt ez átcsúszott tavaszra, addig a meglevő növények nálam voltak vermelve.

---

A helyről

Aztán úgy alakult, hogy a MÁV pécsi igazgatója, Szabó Csaba azt mondta, Petra, legyen ez is ott a Kapostüskevári Állomásnál, legalább egy helyen lesznek ezek a projektek.

Így aztán a MÁV területén ki lett jelölve kb. 100 négyzetméter, és bizony alkalmazkodni kellett a meglevő adottságokhoz.

A talajban földkábel, a terület felett légvezeték.
Ez azt jelentette, hogy munkagép nem dolgozhatott, de még rá sem mehetett erre a területre.
Valamint a felső lombkoronaszintet, tehát a legmagasabbra növő fákat ki kellett hagyni.

Mivel a talaj nem volt szennyezett, így a talajcserét én amúgy sem fontolgattam,
sokkal fájdalmasabb volt, hogy a légvezeték miatt a felső lombkoronaszint elhagyása.
Emiatt is variáltam át ehető minierdőre…

A leendő erdőcskét az egyik oldalról három diófa árnyékolta, ami véleményem szerint nagy segítséget jelentett a túlélésben, a lehulló lomb pedig minden évben plusz tápanyagot jelent.

---

Civil összefogással

Ez a projekt teljesen civil összefogással született.

Az ötletet hoztam Zsolnai Balázstól, kerestem a helyszínt, szerveztem a növények beszerzését,
a MÁV-tól kaptunk zsákos marhatrágyát az ültetéshez valamint slagot az öntözéshez,
a somogysárdi Haladás MGZRT-től szalmát a mulcsozáshoz, ki is szállították,
a család és a munkatársaim velem közösen (5 fő) ásták ki a 350 gödröt,
Kaposvár akkori főkertésze, Remecki Rita, valamint Bodnár Viktória pénzbeli hozzájárulást adott,
a toponári Csemetekert növényeket.

---

A megvalósítás – 2022. április 28.

A nagy nap előtt a kollegáimmal és a családdal kiástunk 350 gödröt.
Megírtam a cetliket, hogy melyik növényt hova ültessük.

Murphy törvénye, nyilván éjjel esett az eső, és mivel nem volt alkoholos filcem, így mindent lemosott…
tényleg random lettek ültetve a növények…

Korán reggel odavittük a szalmabálákat, a MÁV hozta a zsákos marhatrágyát, szintén vittük a növényeket, jelen volt, és amikor megérkezett a Maci csoport, akkor velük közösen láttunk neki az ültetésnek.

Azt kell mondjam, életem egyik legszebb élménye volt, megtapasztalva a csillogó gyermekszemeket, ahogy lelkesen ültették a növénykéket.
Számukra a nap fénypontja persze az volt, hogy felülhettek a szalmabálákra, majd mulcsozás gyanánt szétszórhatták azt.

Jelen voltak:
Honvéd utcai óvoda Maci csoport,
a munkatársaim: Szabó Béla és Berek Péter,
kertésztársam Haszonicsné Marika,
egy városlakó: Kecskeméti Edit,
valamint a családom.

---

Milyen növényeket ültettünk

Barkócaberkenyét (Sorbus torminalis), húsos somokat (Cornus mas), mogyorót (Corylus avellana), kökényt (Prunus spinosa), közönséges fagyalt (Ligustrum vulgare), ostorménbangitát (Viburnum lantana), fanyarkát (Amelanchier ovalis), mezei juhart (Acer campestre), naspolyát (Mespilus canescens), vastaggallyú körtét (Pyrus nivalis), parlagi rózsát (Rosa gallica), közönséges tiszafát (Taxus baccata), ezt teljesen a szélére telepítettem, mintegy lezárásaként a minierdőnek, valamint legalább 20 -féle talajtakaró növény került bele, mint pl. erdei szamóca vagy hunyor, vagy fekete nadálytő.

A talajtakaró szint egyébként a cserjeszint lenne, de mivel ki kellett hagyni a legmagasabb koronaszintet, így oldottuk meg, hogy mind a 4 szint jelen lehessen.

Még abban az évben ültettem az erdőcskébe 2 almafát, egy illatos lonc (Lonicera standishii Budapest), valamint egy egybibés galagonyát (Crataegus monogyna).
Az almafából egyet elvittek, egyet kitörtek, így ezeket az idei évben pótoltuk, de milyen a természet!
A kitört almafa kihajtott, mi pedig otthagyjuk, meglátjuk, mi lesz belőle, és valami rejtélyes módon ott is nő egy egyelőre almának tűnő növény, ahonnan elvitték 🙂

Idei évben még bővítettem az állományt, két különböző fekete berkenye (Aronia) lett beültetve, valamint egy berkenye hibrid, a Sorbus Likjornaja.

---

Gyakorlati tapasztalatok

Mivel későn, április végén lettek ültetve a növények, és nagyrészük szabadgyökerű volt, így az első héten gyakorlatilag naponta mentem öntözni.
Ezt kezdtem ritkítani, de az első évben a telepítés öntözve volt.

Két alkalommal is gyomláltunk, mindkét alkalommal az ovisokkal közösen.
Nagyon vicces volt, amikor ősszel jöttek, és messziről kiabálva kérdezték, hogy hol van az erdő?

Nagy örömömre minden fásszárú növény megeredt, a lágyszárúak közül vannak veszteségek, de majd az marad és terjed, ami az adottságoknak megfelelő.
Azt hiszem, az első évtől nagyon mást nem is várhattam.
Ősszel megkértem az állomás gondozóját, Kemenczei Róbertet, hogy a minierdő közelében keletkező lombot elegánsan szórják a területre.

Az első évet követően öntözve már nem voltak a növények, ennek ellenére semmi veszteség nem volt, leszámítva két növényt, amit már fentebb említettem (egyet elvittek, egyet kitörtek).

A növények szépen növekedtek, ősszel ismét maradt a diófák lombja.
Idei évben kerültek pótlásra az almafák, amiket tavasszal, nem egy időpontban ültettünk be az erdőcskébe.
Ezek a kis fák még az ültetéskor sem kaptak vizet, és mégis élnek.
Tőlük egyelőre többet nem is lehet várni.

Az egybibés galagonya majd 3 méter magas, idén már alakítottam is rajta, elkezdtem följebb vinni a törzset, a húsos somokon volt néhány virág, termés még nem, de majd reméljük, az is bekövetkezik.

Hatalmasat nőttek a fanyarkák, olyanok is előbukkantak, amik eddig ki sem látszottak a földből.
A közönséges fagyalokból már vágtam is vissza (minden megy vissza mulcsnak), hogy a többi növény jobban tudjon fejlődni (mivel ez egy ehető minierdő, nem lehet teljesen magára hagyni), óriásiak a mogyoróbokrok és az ostorménbangiták is.

Nem kis meglepetésre a gallica rózsák nemcsak túlélnek, de gyönyörűek ebben a bő félárnyékban, és rendesen tarackolnak, már a „gyerekek” is virágoztak.

---

Tapasztalat az emberi oldalról

Mind az ültetés, mind a gondozás egy nagyon jó közösségépítő projekt.
A kisgyerekekkel, akár óvodáskorúakkal közös ültetés pedig egy életre szóló élmény, kötődés a növényekhez, az összefüggések már kicsi korban való megértése (miért hagyjuk ott a lombot az ágyásokban, miért nem kapálunk, stb.).

---

Mit lehet a minierdő kapcsán hasznosítani az otthoni kertekben?

Egyértelműen használható, sőt a klíma változása miatt használandó a sűrű beültetés, azzal a tudattal, hogy egyes növények mulcsként fognak majd hasznosulni, attól függően, milyen beültetést is csinálunk.

Világosan látszik, hogy a sűrű ültetés miatt milyen hamar kialakul egy kis mikroklíma, a növények versenyeznek egymással, de mégis támogatják egymást.

Az emberi emlékezet olyan érdekes...idén tettem még egy próbálkozást a város fele, és személyes találkozóra hívtak, ahol szóba került a Miyawaki minierdő. Elképzelni sem tudom, hogyan felejthettem el...mindenesetre csak annyit mondtam, hogy egyébként Kaposváron már van egy minierdő...de azt teljesen elfelejtettem, hogy anno a városgazdálkodás egyik emberével beszéltük, kerestük a helyet...Ennyire nem tudnak, vagy nem akarnak rólam tudni. 

 Érdekes dolog az idő múlása...ha régóta kertészkedsz, azt veszed észre, hogy igen rövid idő alatt mennek ki a divatból bizonyos dolgok...lehetnek ezek növények, növénycsoportok, kertstílusok...

A sokat emlegetett kert-indexes fórumnak régóta tagja voltam, de a rózsás topicba 2011-ben léptem meg. A topicot egyébként 2004-ben nyitották, és rengeteg csoda volt fönt David Austin rózsákról csakúgy, mint a Meillandokról, Kordesekről, vagy éppen Márk Gergely rózsáiról, és hihetetlen nagy tudású, gyakorlattal rendelkező hobbikertészektől lehetett tanulni.

Senkinek ne legyenek illúziói, a jelenleg megtalálható különböző facebookos oldalakon ennek a tudásnak töredékét nem lehet megtalálni...bármilyen sajnálatos legyen.

2013 körül kezdtek a csoportban megjelenni komolyabban a történelmi rózsák, köztük a Geschwind rózsák, és olyannyira lenyűgöztek, hogy visszaolvastam az egész topicot...ekkor kezdődött számomra a rózsák iránti szerelem.

Budatétényi rózsás programon találkoztam egy régi kedves ismerőssel, bár leginkább online ismerjük egymást, rámcsodálkozott....merthogy mit keresek én egy rózsás programon...Mosolyogtam magamban, mert én még emlékszem rá, hogy az első nyitott kertem alkalmával a Rózsatársaság tagjai tették nálam tiszteletüket, és kifulladásig kellett beszélnem a rózsáimról:)

Mert nekem a történelmi rózsák népszerűsítése annyiban volt egyszerűbb, hogy ott volt a blog...és azok, akik nem voltak a rózsás topicon, azok is olvasták. Az, hogy ma Magyarországon egyáltalán ekkora választékban is lehet történelmi rózsákat vásárolni, az egyértelműen az akkori, indexes, később a facebookon megjelenő rózsás "hobbikertész" társaságnak köszönhető. Tudom, manapság nem szokás emlékezni....szerintem meg nem kellene elfelejteni az érdemeket.

Jó bő lére eresztettem...ugyanis azt veszem észre, hogy röpke 12-13 év alatt eljutottunk megint oda, hogy az emberek nem ismerik a történelmi rózsákat. Nem mond semmit Geschwind Rudolf neve, vagy ha azt mondom: alba rózsa, gallica meg bourbon.

Hát élesszük föl!

Mik is azok a történelmi rózsák? 1867-ben jelent meg a La France, az első teahibrid rózsa. Ez a vízválasztó, bár a történelmi rózsacsoportokat természetesen ez után is nemesítették.

A történelmi rózsák zöme egyszernyíló, sok közülük igen nagy termetet ér el, vannak, amik tarackolnak. De vannak köztük többször nyíló rózsák is. A virágok általában erősen illatosak.

Ma egy bourbon szépséget fogok Nektek bemutatni, a Souvenir de la Malmaison rózsát.

Jean Beluze tenyésztette Franciaországban, 1843 körül, és a Souvenir de la Malmaison néven 1850-ben honosították Ausztráliában.

Mint a bourbon rózsák általában, ez is többször virágzik (remontál), de nem nevezném folyamatosnak a virágzást, elszórtan inkább. Vékony, elhajló ágai vannak, kékes levelek, a virágok valami fáradt ekrü és rózsaszín keveréke, engem mindig egy kissé már élemedett korú, folyton sóhajtozó, rizsporos arcú grófkiasszonyra emlékeztet, kesztyűbe bújtatott kézzel, arcán fáradt mosollyal...Higgyétek el, alig van szebb virágú rózsa nála. Kissé nyűgös valóban, de a virágok szépsége, és az a halvány, csöppet sem tolakodó illat, amit az ember nem győz mélyen beszívni a tüdejébe...az kárpótol a kissé hisztis viselkedésért.

Annyira telt virágú, hogy esős időben a virágok nem nyílnak ki (ez minden nagyon telt virágú rózsára jellemző), de egészen a fagyokig virágzik, a fotók közül az utolsó kettőt tegnap csináltam.

Nem szereti az erős metszést, tehát csak óvatosan, inkább fiatalítva, és hagyva, hadd nőjön, nem lesz nagy bokor, nagyjából másfél métert ér el. Metszését tavasszal ejtjük meg, valamint az elvirágzott virágzatokat is eltávolítjuk, ezzel segítve a következő virágzást.

#rózsák #történelmirózsák #bourbonrózsa #souvenirdelamalmaison

Örökké ültetek

 Elmondhatatlanul régen írtam erre a felületre. A Facebookon lényegesen könnyebb megosztani a képeket, viszont - bár én szeretek beszélni - talán lényegesen kevesebben olvassák el, mit írok. 

Odakint fúj a szél, mit fúj...tombol, ritka alkalom, amikor nincs kedvem kimenni. És előre tudom, úgy leszek, mint a kisgyerek, egész héten számolni fogom a napokat, mikor lesz ennek az időjárásnak vége.

Úgyhogy lefoglalom magam, és írok. Annyi rengeteg mindent ültettem tavaly és már idén is a kertbe, megérdemelnek egy bemutatást.

BETULA ALBOSINENSIS "RED PANDA" - Kínai vörös nyírfa "Red Panda"

A nyírfákat általában a szép (esetenként feltűnően szép) kérgük miatt ültetik. Meg azért is, mert gyorsan növekednek. A Betula albosinensis "Red Panda" törzse vörösesbarna, hámló, nem a "megszokott" fehér, a fa végső magassága kb. 10 méter, habitusa tojásdad, ovális. És bár emlékeztet az Acer griseumra (papírkérgű juhar), gyakorlatilag tőle nem messze ültettem, a két hasonló törzsben egymás mellett fogok gyönyörködni.

ACER CAPPILIPES "ANTOINE" - Parókás juhar "Antoine"

Egy újabb pizsamás vagy kígyókérgű juhar változat. Az Antoine viszonylag oszlopos alakban növekszik, cserje vagy kis fa, mutatós kéreggel, szép őszi lombbal.

LINDERA BENZOIN - Fűszerbokor (nem nagyon találtam magyar fordítást)

Durván 3 méter magas és széles cserje, a virágokat még a levelek megjelenése előtt hozza. Nem egyazon növényen vannak a hímivarú és a nőivarú virágok, tehát termést csak fiú és lány ültetése esetén várhatunk, ezért aztán arról én is lemaradok:) A virágok illatosak, sőt a levél is aromás, a cserjének szép őszi lombszíne van.

MAGNOLIA OBOVATA (HYPOLEUCA) - Sudár Liliomfa

Ez a nagylevelű magnólia akár 12 méter magasra is megnőhet, ám ahhoz, hogy valaki (akár én) úgy csodálhassam, mint az alsó képen levő elbűvölt emberke, sok-sok évnek kell eltelnie. Tápanyagban gazdag, laza talajt kedvel (mint általában a magnóliák), napos és szélvédett helyet, ez utóbbit leginkább a nagy levelek miatt.

ABELIA TRIFLORA  - Himalájai abélia

Ez a 3 méter magasra megnőhető cserje júniusban hozza az illatos virágait. Bevallom, megőrít, amikor a hidegtűrésre ahány oldal, annyifélét írnak, itt pl. az Z5-től a Z8-ig...majd meglátjuk.

CAMELLIA SASANQUA DAYDREAM

Egy necces növény. Mindenre. A talajra, a fényre, a szélre, az ültetési mélységre, a hidegre...A keleti fekvésű előkertbe ültettem, tőzegbe, nem mélyre (de lehet, hogy még ennél is följebb emelem), a talaja takarva van, a szelektől védve van. A hidegtűrésére 7-est írtak, tehát akár - 15 - -17 fokot is bírhat. Egyébként ez egy őszi virágzású kamélia, és kimondani is hihetetlen, szerencsés helyeken akár 3 méteresre is megnőhet.

DIPELTA VENTRICOSA 

Még egészen kezdő koromban, talán az első kertes, cserjékről szóló könyvemben olvastam róla, és azóta vágyom rá. Két vagy három éve egy német kertészetből rendeltem egy nagyon aprót, de sajnos nem maradt meg. Talán ez a most 70 centi körüli példány bírni fogja. Nem bombabiztos a télállósága, de még sikerült viszonylag jó helyet találnom neki az egyik ágyásban, és télre mindenképpen takarni fogom. Kifejezetten nagytermetű, 3-6 méteres magasságot is elérhető cserje, illatos virágokkal. 

PAEONIA  MLOKOSEWITSCHII (Molly, a boszorkány) - kaukázusi bazsarózsa

Teljesen télálló, kompakt méretű bazsarózsa. A netes képeken hol nagyon sárga, hol inkább majdnem rózsaszín, majd ha nyílik az enyém, megmondom, melyik lesz. Gyönyörű vörös rügyekkel hajtott ki a földből, már az is egy ékszer.

Csak Acer palmatumból (japán juhar) 13 különbözőt ültettem 2020-ban és már 2021-ben. Az összeset nem mutatom most itt be, majd hozok róluk idővel képet, de néhányról írok azért.

ACER PALMATUM KURUI JISHI - Japán juhar kertészeti változat

A levelek szokatlan formájúak, és befelé görbülnek. Nagyjából 2 méteres magasságot ér el, és tartása megegyezik a többi japán juhar változattal (ezt itt most nem fogom leírni, amikor írok egy posztot a juharjaimról, akkor azt részletesen fogom tenni).

ACER PALMATUM PEVE MULTICOLOR - Japán juhar kertészeti változat

Tavasztól őszig mutatós ez a holland változat, ami 10 éves korában kb. 1,5 méter magas.

ACER PALMATUM TWOMBLY'S RED SENTINEL - japán juhar kertészeti változat

Széles oszlopos formában növekvő japán juhar, amely egész évben megtartja a bordó leveleit. Télen a szintén bordó ágai mutatósak.

ACER JAPONICUM INDIAN SUMMER - Japán juhar kertészeti változat

Mindegyik japán juhar másért szép..de odavagyok ezekért a hatalmas levelekért. Ahogy a neve is mutatja, káprázatos őszi színekre számíthatunk ennél a könnyedén 3 méteresre növő kis fánál.

LARIX DECIDUA KREJCI - Vörösfenyő kertészeti változat.

Enyhén bizarr kinézetű törpe vörösfenyő. 

Fentieken kívül az Acer palmatum változatok, két Fagus sylvatica változat, 2 magnólia változat, 5 db viburnum változat, 2 db amelanchier változat, néhány fenyő és rengeteg évelő érkezett. Az ő bemutatásuk év közben folyamatos lesz.

Az itt felhasznált összes kép a netről van, mivel az enyémek vagy télen érkeztek (még lomb nélkül), vagy még annyira kicsik, hogy semmi díszítő értékük nincsen.

Petra

A kertlátogatásokról

Mint tudjátok, idén az Édenpont szervezésében nyitva van a kertem, eddig 4 kertlátogatáson vagyok/vagyunk túl. Ezekről szeretnék beszámolni, levonva tanulságokat is. Persze a kertlátogatáson túl azért egyebekről is szó lesz:)

Az első nyitott kert program május 25-én volt.  Szinte megható módon a család és a barátok sokkal jobban aggódtak miatta, mint én....17-en jöttek, és bizony ez már az a létszám, ahol nem könnyű az érdeklődést fenntartani. Ebben az időpontban a főszerep a rózsáké, gyakorlatilag másról nem is tudtam beszélni. Ez a látvány volt a kertlátogatóké: (a teljesség igénye nélkül)

Rhapsody in Blue

William Shakespeare 2000

Weigela Cardinal

Gentle Hermione

Noname rózsám

Nymphenburg

Rosalba Carriera

Shin Shigyoku

Munstead Wood

Gabrielle Noyelle

Mary Rose

Fritz Nobis

Complicata

Soul

La Tintoretta

Satin Haze

Geshcwind Nordlandrose

A látogatók között volt már kedves ismerős, és volt, akiről utólag tudtam meg, hogy az indexes fórumról már ismerjük egymást. Tudnotok kell, hogy ez számomra nagyon nagy öröm és egyben megtiszteltetés is. Bár őrült meleg volt, a 3 órahossza hamar elment úgy, hogy mint említettem, gyakorlatilag csak a rózsákról esett szó.

A következő kertlátogatás június 8-án volt, amikor is a következő látványban volt részük a program résztvevőinek:

Itt még gyönyörű volt a Magnolia Tripetala, és éppen virágzott a Ceanothus pallidus Marie Simon (rózsaszín táskavirág). Előbbi mára teljesen kopasz lett (de él, és remélem, rájövök, mi okozhatta a bajt, és soha többé nem fordul elő vele), utóbbinál az gondolom, kell neki a tavaszi metszés. Az előző években mindig visszavágtam a táskavirágot, jelzem, muszáj volt, mert valamennyire visszafagyott. Minden évben háromszor is virágzott. Idén az enyhe tél miatt nem vágtam vissza, és érdekes módon nem virágzik olyan hévvel, mint eddig.

A csodálatos Mazury klemátisz

Cecilia Metella

Felicia

Penelope

Perennial Blue

Lyda

Ghislaine de Feligonde

Nur Mahal

Cupressocyparis notabilis (hibridciprus). Még mindig ritkán ültetik ezt a csodás örökzöldet.

Soul

Robin Hood

Mortalisatis

Paganini?

Acer shirasawanum Autumn Moon

A képeken látszik, hogy itt is jellemzően a rózsák voltak a főszereplők, de számos kísérőnövény virágzott már, rengeteg borzaskata és kaliforniai kakukkmák vidámította a kertet. 

A harmadik időpont július 06. volt, amikor a kert a következő arcát mutatta:

Nyílott a Magnolia grandiflora

Az óriásliliom

Egész jó páros az Acer plam. Crimson Princess-szel

Maria Skodowska klemátisz

Az örökzöldek mindig szépek: Taxus baccata dovastoniana aurea,

Már virítottak az Annabelle cserjés hortenziák. Ezekből tavasszal meglehetősen sokat szétültettem, és még az is hozott virágot, aminek csak egyetlen szára volt. Ezek a cserjés hortenziák aztán menet közben erősödtek, és remélem, jövőre már szépen fognak mutatni. Egyébként ekkora kertben hortenziából vagy éppen klemátiszból 30 egynéhány  már éppen észrevehető...

Nagyon szép volt a margitvirág....megfontolandó, hogy belőle is ültessek szét

Cercis canadensis Heart's of Gold: sárga levelű júdásfa. Az idei évben hatalmasat fejlődött.

Aljonushka klemátisz

Azért persze rózsák is voltak, itt a Rhotes Phanomen

Frangula alnus Fine Line - oszlopos növekedésű kutyabenge

Kertrészlet

Júliusban a rózsák már levirágoztak, persze mindig van jónéhány bokor, ami éppen virágzik...az ágyásokban virított a bársonyos kakukkszegfű és a muskotályzsálya. 

Augusztus 10-én volt a negyedik kertlátogatás, amikorra az év legmelegebb hétvégéjét jósolták. A kert amúgy is napos még, dacára a több mint 200 fának, minden tisztelet azé, aki ilyenkor kertet jön látogatni. Mégis egy jóhangulatú szombat délután volt, ami nagyban köszönhető azoknak a kedves embereknek, akik megtiszteltek az ottlétükkel:

Pink Annabelle

Abelia grandiflora - mindenki megcsodálja ezt a gyönyörű cserjét, és én mindannyiszor meglepődöm, mennyire kevéssé ismert még mindig..

Szellőrózsa

Hydrangea quercifolia - tölgylevelű hortenzia. Az alapfaj változatlanul virágba van borulva

William Shakespeare 2000

Hydrangea paniculata Vanille Fraise

Kertrészlet

Megcsodáltuk az örökzöldeket: a képen Cupressocyparis notabilis

Hydrangea arborescens Picadilly

Acer palmatum First Ghost

Kertrészlet Taxodium distichum-mal (mocsárciprus)

Hydrangea aspera Anthony Bullivant

Ulmus Jacqueline Hiller - egy szintén kevéssé ismert szilfajta, ami kb. 3 méter magasra és szélesre növekszik.

Cercis canadensis Rising Sun

Kertrészlet

Verbénák

Amint a képeken látszik, bár némileg fakóbbak a színek, azért augusztusban is szép a kert, még a fű sem égett ki. De rohadt meleg volt, annyira nagyon, hogy ez az első tanulság: augusztusban nincs kertlátogatás.

Összegezve én nagyon élveztem a nyitott kertet, jó volt sok-sok embert megismerni. Egész más szemmel nézem a saját kertemet, miközben másoknak mutogatom....ebből is sokat tanultam. Néhány növényt pl. áthelyezek ősszel, mert olyan helyen vannak, ahol jelenleg nem is látszanak. Az első kertlátogatás előtt még azt hittem, hogy a rendelkezésre álló 3 órában én szépen bemutatom a kertemet....ma már tudom, hogy csak az aktuális, éppen legszebb formájukat mutató növényeket van idő bemutatni, olyan, hogy mindenről beszéljek minden kertlátogatáson, olyan nincs. 

Év közben, és nyáron is folyamatosan ültettem növényeket, ezek nagy része fa. Igen, még mindig fa...hiszen az eredeti elképzelésem is egy ligetes kert volt, arról nem is beszélve, hogy leginkább én is élvezni akarom a kertemet, amihez elengedhetetlen az árnyék. A fák kifejlődéséhez persze évek kellenek, addig is nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kert nagy és hosszú, látogatása felér egy túrázással.

Köszönet mindenkinek, aki látogatásával megtisztelt, és persze várlak benneteket szeptemberben, amikorra valószínűleg kellemesebb időjárás lesz, és még mindig sok-sok látnivaló a kertben.

Petra